Pécsi Missale (1499)

Budapesti Concordantiae caritatis

Kájoni János: Sacri Concentus

Diversorum Authorum, praesertim Ludovici Viadanae[…]

(Mikháza, 1669)

«A művelt nagyközönség számára talán ismerősen csengenek a "Kájoni-Cantionale", "Kájoni-kódex" megnevezések. Kájoni Jánosnak, a 17. század második felében működő ferences szerzetesnek az alakját idézik, akinek nevét viseli az általa összeállított énekeskönyv, a tőle fennmaradt zenei kézirat. Erdély barokk kori polihisztora volt ő. Zűrzavaros, válságos történelmi időben, a magyarországi török hódoltság és az önálló erdélyi fejedelemség utolsó évtizedeiben tette a dolgát tehetsége, elhivatottsága szerint. Tevékenysége bámulatra méltóan szerteágazó volt. Kiválóságát kortársai is nagyra értékelték. Művelődéstörténetünk lapjairól azóta Kájoni élő legendává lépett elő. 350 év után is érdemes alakját újra meg újra felidézni, fennmaradt műveit mélyebben megismerni, kottás kéziratába belelapozni.»

Papp Ágnes, a fakszimiléhez tartozó tanulmánykötet szerzője

Megjelenés éve: 2015

Nyújtódi/Udvarhelyi kódex (1526-28)

Megjelenés éve: 2018

Album Gymnasii Udvarhely (1689)

A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium 2018. novemberében ünnepelte alapításának 425. évfordulóját. A Nyújtódi kódex és az Album Gymnasii együtt jelent meg az ünnepre.

A régi gimnázium életének értékes dokumentuma az Album Gymnasii Udvarhely. Ez 1689-től az 1831-32-es tanév első félévével bezárólag tartalmazza évenként a tanárok és tanulók névsorát.

Az albumot 1689-ben kezdték írni, amikor a gimnázium igazgatója Szárhegyi Mihály volt, tanárai pedig Majthényi László és Adorján János. Megkapó az a gondosság és rendszeresség, mondhatni: szeretet, amellyel évről évre, a kuruc-labanc háborúk három évét (1704-1706) kivéve, a gimnázium legjobb íráskészségű tanulói vezették az albumot. Egyes lapokon szemet gyönyörködtetőek a szépen rajzolt iniciálék, amelyek megformálásában gazdagon érvényesült az albumíró diák képzelete.

Miért értékes iskolatörténeti - mondhatjuk kortörténeti - dokumentum a székelyudvarhelyi gimnázium vaskos, könyv alakú albuma?

Elsősorban is pontos adatokat szolgáltat a tárgyalt időszakban a tanulók létszámáról. Az album tanúsága szerint a székelyudvarhelyi gimnáziumnak 1689-ben a gimnázium négy felső osztályában 73, az alsó osztályok tanulóival együtt pedig 125 diákja volt. A tanulólétszám az évek során elég nagy ingadozást mutat: a legmagasabb szintet 1743-ban (228), 1752-ben (213), 1759-ben (206) és 1767-ben (215) éri el. Más esztendőkben a létszám száz körül van.

Az album tájékoztat a gimnázium szerkezetéről is a tárgyalt időszakban.

Az oktatói-nevelői munka eredményeképpen sok, a társadalom számára hasznos ember került ki az iskolából. Egyesek közülük a tudományban, mások az irodalom terén tűntek ki. Megemlítjük Baróti Szabó Dávidot, a deákos irodalmi iskola megalapítóját, Orbán Balázs földrajz-néprajz tudóst, Tamási Áron és Tomcsa Sándor írókat, és itt végezte a gimnázium első két osztályát Szemlér Ferenc, a költő.

Megjelenés éve: 2018

Evangeliárium

2019-ben az a megtiszteltetés ért, hogy én készíthettem el Őszentsége Ferenc pápa Csíksomlyón bemutatott szentmiséjére az Evangeliáriumot.

Kálmáncsehi-breviárium

Ez a könyv a magyar későközépkor egyik legragyogóbb emléke. A díszlapok a székesfehérvári koronázótemplom nagyprépostjának, Kálmáncsehi Domonkosnak messzire vetődött, ma New Yorkban őrzött kódexéből származnak. Ez a pergamenre írt, gazdagon díszített kézirat a főpapot liturgikus és devócionális kötelességei teljesítésében segítette, első felét egy breviárium - papi imakönyv -, második felét pedig egy misekönyv alkotja. A kódex elejére kalendáriumot helyeztek el, amelyben az egyházi év rendje és ünnepei voltak nyomon követhetők. A kis méret, illetőleg e két, eltérő funkciójú mű egy kötetben való elhelyezése azt sugallja, hogy Kálmáncsehi Domonkos elsősorban utazásai során használhatta ezt a kódexet.

A kézirat nagy korszak üzenetét hordozza. Volt egy rendkívüli évtized a 15. század végén Magyarországon, az 1480-as évek, amikor találkozott a múlt és a jövő. Évszázados hatások, generációk törekvései értek be ekkor, s szólaltatták meg teljes hangerővel a magyar reneszánsz nagyszerű nyitányát. Hunyadi Mátyás király (1458-1490) elfoglalja Bécset, elkezdődnek a királyi rezidenciák építkezései, s sor kerül a világhíres királyi könyvtár, a Bibliotheca Corvina létrehozására - hogy csak néhány mozzanatot említsünk. A minta és a követendő példa a korszak vezető kulturális áramlata, az itáliai reneszánsz volt. Építészek, szobrászok, ácsok, könyvfestők, könyvkötők és más mesteremberek, zenészek, csillagászok, jogtudósok, történetírók és más humanisták érkeztek ekkor Magyarországra. Minden, ami ekkor történt vagy ekkor kezdődött - s ez már a jövő - alapvető hatást gyakorolt a magyar művelődés következő évszázadaira.

A budai könyvkészítő műhely nem csupán a királyi könyvtár igényeit szolgálta ki, hanem magas rangú főpapoknak is dolgozott. Kálmáncsehi Domonkos kódexe is a királyi műhelyben készült. Díszítése azért is rendkívül értékes, mert motívumai jelentős részben a királyi könyvtár darabjaiból származnak, amelyek ekkor már itáliai könyvfestők keze munkáját dicsérték. Mégis, ha figyelmesebben szemléljük a díszlapokat, a reneszánsz díszítés mellett szemünkbe ötlenek a közép-európai gótikus könyvfestészet elemei is: helyenként hosszan elnyúló, hegyes levelű, elegáns indák kacskaringóznak, a breviárium iniciáléi pedig egyöntetűen gótikus stílusúak. Az itáliai reneszánsz és a helyi művészeti tradíció természetes összeolvadásának lehetünk tanúi e lapokon.

A kódex nagy szerencsével élte túl a középkori Magyarország pusztulását és az azt követő évszázadokat. 1782-ben a Klagenfurt melletti Viktring ciszterci apátságában tudnak róla, majd a Lichtenstein hercegek könyvtárába, Bécsbe kerül. 1948-ban viszont már New Yorkban tűnik fel, ahol gyűjtők adják-veszik. Végül 1963-ban találja meg jelenlegi otthonát a The Morgan Library & Museum gyűjteményében. A belőle készült facsimile-válogatás azért is jelentős, mert elérhetővé teszi ezt a fontos, ám ez ideig csaknem hozzáférhetetlen kéziratot.

A tulajdonos-főpap saját kezű bejegyzése, amelyben megadja a kódex másoltatásának időpontját és saját éveinek számát, váratlan személyességgel csendül meg számunkra, mai olvasók számára is.

Megjelenés éve: 2021

Kálmáncsehi Domonkos imakönyve

(Buda, 1492)

Kálmáncsehi Domonkos a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika, a királyi koronázótemplom nagyprépostja Mátyás király udvarának egyik kiemelkedő személyisége volt. Antonio Bonfini olaszországi humanista történetírótól tudjuk, hogy a király pénzügyi és követi feladatokat is bízott a kiváló szónoki képességekkel és megnyerő személyiséggel rendelkező főpapra. Az utókor szemében a nagyprépost mégis bibliofiliája okán vált híressé.

A fennmaradt kódexek közül hármat külföldön őriznek, éppen ezért a Nemzetstratégiai Kutatóintézet feladatául tűzte ki, hogy távoli gyűjteményekben lévő, a hazai kutatás, illetve az érdeklődő nagyközönség számára elérhetetlen kötetek fakszimilekiadását létrehozza, és ezáltal becses nemzeti emlékeinket szélesebb körben is közkinccsé tegye.

A rendkívül díszes, ékszerdoboz-szerű kódex sok-sok érdekességet tartogat. Tartalmi összetétele a hazai és az osztrák liturgikus hagyományok sajátos összefonódásáról tanúskodik. Ismerjük másolóját, hiszen megnevezte magát a kéziratban: ő Stephanus de Cachol minorita szerzetes. A kódex díszítése pedig különleges foglalatát adja mindazon könyvfestészeti stílusoknak, amelyek jelen voltak a Corvina könyvtárban, és amelyek Mátyás uralkodásának utolsó éveiben a budai műhelyben kialakultak, ugyanakkor bepillantást enged abba a folyamatba, hogy miként alakult át az udvari művészet a nagy mecénás, Mátyás halála után. Éppen ezért e díszkézirat rendkívül fontos forrás a hazai reneszánsz művészet története számára.

Zsupán Edina

Megjelenés éve: 2023

Budai Krónika

(Buda, 1473)

"Finita Bude anno Domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes: per Andream Hess" – elkészült Budán az Úrnak 1473. évében pünkösd előestéjén, Hess András által. A Budai Krónika fenti, utolsó mondatával kezdődik a magyar nyomdászat története. A hetven levelet (ebből 133 nyomtatott lapot) tartalmazó kisfólió könyv tíz példányban maradt fenn a világon. Fontos, ám igen kevés információval rendelkezünk a nyomdász, Hess András személyét illetően. A neve alapján német származású tipográfus a római Lauer nyomdában dolgozhatott segédként és Kárai László budai prépost meghívására érkezhetett Budára 1471 késő tavaszán, hogy az Itáliában kapott betűkkel készítse el az első magyarországi nyomtatványt. A háborús pusztítások következtében levéltári forrásokkal sajnos nem rendelkezünk az officina létrejöttének körülményeiről, valamint működéséről, így az összes tudásunk a könyvben rejtőzik. Innen tudjuk, hogy a nyomdászmester június 5-én fejezte be munkáját, nagyjából két évvel megérkezése után. Ma már megdönthetetlen tény, amelyet sok közvetett, de egy irányba mutató forrás támaszt alá, hogy a hazai könyvnyomtatás spiritus rectora Vitéz János esztergomi érsek lehetett. Hess András valószínűleg vonzó ajánlatot kaphatott, ígérhettek neki privilégiumot, lehetőséget az önálló officina megteremtéséhez, anyagi támogatást és biztos megrendeléseket. Ám az 1471-es év második felétől drámaian megváltozott a helyzet Magyarországon: a főpap a lengyel IV. Kázmér fiát hívta meg a magyar trónra. Ám 1472 kora tavaszán a belpolitikai küzdelemben alulmaradt érsek házi őrizetbe került Esztergomban, s ott is maradt augusztusi haláláig. Ezzel összefüggésben 1472 elejére a tipográfus nehéz helyzetbe került, hiszen a mecénásához írott és kinyomtatott dedikációja politika szempontból elfogadhatatlanná vált, így két dolog között választhatott: vagy nem jelenik meg a könyve sohasem, vagy máshoz szóló ajánlást készít. Így lett a következő dedikáció címzettje Kárai László. Elképzelhető, hogy a budai prépost anyagi támogatást nyújtott 1473 kora tavaszán, hiszen, ahogyan Hess András fogalmazott: "a magamra vállalt munkát nélküled sem elkezdeni, sem befejezni nem tudtam volna". A Budai Krónika több önálló történeti mű összeolvasztásából létrejött szövege 14–15. századi kódexekből maradt ránk. A nyomtatvány utolsó szakasza, amelynek szerzője ismeretlen, I. (Nagy) Lajos halálától (1382) Hunyadi Mátyás moldvai hadjáratáig (1468) beszéli el nyolc évtized történetét. Érdemes megjegyezni, hogy mindössze négy oldalról van szó, tehát a szerkesztő igencsak összesűrítette a közelmúlt és saját korának – egyébként meglehetősen izgalmas és fordulatos – eseményeit. Az aránytalanság szembeötlő: az alig két évig regnáló Habsburg Albert nem sokkal kap kevesebbet, mint a fél évszázadig uralkodó Luxemburgi Zsigmond. Mátyásról csupán egy rövid fejezetben esik szó: a koronázásáról (1458), Jajca visszavételéről (1463), a Szent Korona visszaszerzéséről (1464) s végül a már említett moldvai hadjáratról. A Budai Krónika itt hirtelen befejeződik, hiányzik az utolsó négy év (1469–1473) magyarországi története. Ez azzal magyarázható, hogy az igen kényes 1471–1472 közötti belpolitikai események (az összeesküvés, a lengyel Kázmér betörése, Vitéz János fogsága és halála) még nagyon frissek voltak, így bölcsebbnek tűnt ezekről hallgatni.

Farkas Gábor Farkas

Megjelenés éve: 2023

Képes Krónika

A Képes Krónika (Krónika a magyarok tetteiről, Chronica de gestis Hungarorum másképp Chronicon pictum) az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött díszes, latin nyelvű pergamenkézirat (Cod. Lat. 404). Feltehetően a székesfehérvári Nagyboldogasszony bazilika őrkanonokja, Kálti Márk állította össze Nagy Lajos király megrendelésére az uralkodó számára 1358 körül. A magyar történelem tárgyalásához a korabeli szokásoknak megfelelően a bibliai kezdetektől kiindulva a hun történeten át jut el, és egészen 1330 novemberéig mutatja be az eseményeket. A történeti mű befejezetlen maradt, a mondat közepén megszakad a szöveg. Számos, a szöveget fejezetenként magyarázó kép (közöttük Attiláról, Szent Istvánról, sok Szent László királyról), iniciálé és lapszélornamentika teszi a középkori magyarországi gótikus könyvfestészet egyedülállóan kiemelkedő emlékévé.

Az első, a leggazdagabban díszített oldalról kiemeltük Nagy Lajos király trónon ülő alakját: jobb kezében a jogart tartja, baljában pedig az országalmát, mindkét kezén fehér kesztyű. A második képen (f. 11r) a magyarok bejövetele Pannóniába eseménysorozata, a harmadikon pedig (f. 21r) középen Szent István király, kinek fejét dicsfény övezi, győzelmet aratva áll Keán bolgár-szláv fejedelem fölött. A negyedik képen (f. 36v) az előtérben László herceg és a kun harca látható.

Sarbak Gábor

Megjelenés éve: 2025

Philostratus-corvina

A Philostratus-corvina Hunyadi Mátyás magyar király (1458–1490) reneszánsz uralkodói könyvtárának, a Bibliotheca Corvinának egyik legkiemelkedőbb darabja. Philostratus ókori görög szofista műveit tartalmazza Antonio Bonfini latin fordításában. A kódexet Budán készítették az 1480-as évek végén, Bécsújhely bevételét követően (1487). Nem csupán esztétikai kvalitásai teszik kimagaslóvá, hanem az a körülmény is, hogy teljes mértékben kötődik ahhoz a miliőhöz, amelyben született, pontosan tükrözi a magyar királyi udvar reprezentációs hangsúlyait, s tanúskodik a királyi díszkönyvtár létrejöttéről. Ikonográfiai programjának legfőbb célja, hogy Mátyás győzelmét és általában véve hadi sikereit dicsőítse, de felmutatja a tudomány és a művészetek támogatásában tanúsított kiválóságát is. Az all'antica képi világ fő bázisa a római császári reprezentáció, Mátyás maga is a római császárok éremképeinek stílusában jelenik meg. Tartalommutatójában fordul elő egyedül kortárs kontextusban a királyi könyvtár neve "Corvina Bibliotheca" formában. A kódex kötése Mátyás utóda, II. Ulászló idején készült el. A könyv híre elterjedt a bécsi humanisták körében, közülük Johannes Grempernek sikerült megszereznie, személyesen II. Ulászló király nyújtotta át neki. Később a történetíró-humanista, Johannes Cuspinianus kezébe került. Magyarországra az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, 1933-ban került vissza. Azóta az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

Zsupán Edina

Megjelenés éve: 2024

Pray-kódex

A Pray-kódex néven ismert pergamenkézirat a 12. századi magyaroszági egyházi kultúra egyik legfontosabb liturgikus emléke, az Országos Széchényi Könyvtár féltve őrzött kincse (MNY. 1.). Műfaja szakramentárium, vagyis a szentmise szövegeit tartalmazza az egyházi év szerinti felosztásban. Más, kisebb terjedelmű írások is megtalálhatók benne, mint például liturgikus naptár vagy egy rövid szertartástan. Ez utóbbiban, a temetési szertartás függelékében olvasható a latin temetési beszéd után a magyarul fogalmazott Halotti Beszéd (f. 136r), az első összefüggő, hosszabb magyar nyelvű szöveg. Történeti vonatkozásban a Pozsonyi Évkönyv feljegyzései jelentenek fontos forrást az Árpád-korra vonatkozóan. A kódex színezett, Krisztus kereszthalálát és feltámadását ábrázoló tollrajzai (f. XXVIIr-v, XXVIIIr) jelentős művészettörténeti emlékek, emellett a gregorián énektételek kottái a korabeli egyházi énekkultúráról adnak képet.

Sarbak Gábor

Megjelenés éve: 2025